3.rész

"Just can't her let go"

Ez a hely sok emléket felidéz...London hol rossz hol pedig jó dolgok jönnek velem szembe. Innen indultam és ide jöttem vissza mindig...céltalanul bolyongok elég hosszú ideje ide-oda. Az élet elég sok váratlan dolgot hoz...az öcsém miatt kényszer sztár vagyok...csak a rajongók nem ismernek...nem ismerik az igazi nevem és az igazi énem,az öcsémet látják bennem...aki nem mást mint Louis Tomlinson. Érdekes testvéri kötelék köt vele össze aminek a részletezésébe nem megyek bele. Annyi elég hogy minket egy és ugyan az emberként ismernek...az én nevem páran már össze is olvasztották az ő nevével...Louis William Tomlinson...Akik tudnak róla...hívtak már Louist Willnek...és onnan jött hogy Louis biztos William is...Ez nem érdekel meg ez az egész se nagyon. Nem is nagyon foglalkoztat az egész, amíg az öcsém nem ütközik bele az én dolgaimba,nem rúg fel mindent. El is érkeztünk ahhoz a ponthoz amitől indultunk mert ezért is kell vissza jönnöm Londonba. Összeházasodott egy lánnyal...tiszavirág életű kapcsolat volt,mindketten elsiettek mindent most meg levegőért kapálóznak...de ennek már vége,belátták az öcsém elköltözött magára hagyva Eleanort,akinek eddig is épp elég baja volt. Kezdi nagyon felhúzni az agyam és nem ajánlatos átlépni azt a határt ahonnan tényleg nincs visszaút. Louisból kezdett már nagyon elegem lenni mivel nem vette fel a telefont ráküldtem két emberem...akik mondták hogy taxira vár mert jelenleg nincs aki ugorhatna neki hogy elvigye. Elindultam felé,gyalog,csak kicsit nagyobb sebességgel.

De egy másik emberem "név szerint" a 3. szólt hogy Lana a kávézóban van talán őt fel tudjuk használni hogy Eleanor ne menjen el. Belementem a dologba kockázatos volt,Louis nem nagyon érdekelt. Elmentem a Green Park melletti kávézóba. Lana ott ült egymagába 3-an csatlakoztak hozzám 2. a 3. és a 4. leültünk az egyik asztalhoz,jobbra balra tekingetett én őt néztem telefonon beszélt valakivel,éppen elkalandozott és lassan a tekintete rám szegeződött pont a szemeibe néztem,hirtelen olyan fejet vágott mint aki karót nyelt. Pár pillanatra csendbe maradt,ennyi nekem elég is volt,elnéztem, és a többi vendéget kezdtem el nézni,fél füllel figyeltem "Hanem nem ment el! Itt van, és itt üldögél a haverjaival.. icipicit csöndbe vannak, és így figyelgetnek..mindenkit" "Mondom! Négyen ülnek egy asztalnál, és kettő iszogat. De olyan horribilis fejjel" csak újra ránéztem majd el. Gondolataim már azon jártak hogy mit kreáltak ketten össze és hogy Lanának valószínűleg Louis vagyok.Mivel ő nem tudott erről,ezért neki elnézem. Lana minket nézett,persze próbált nem észrevehetően bámulni...ez nem jött össze, a fiúk néha nekem mondtak valamit de én csak néztem jobbra balra és egyikre se válaszoltam. Nyugtáztam magamban

-Jön...-mondta a 4.
-Tudom.-válaszoltam nyugodtan majd hátradőltem és tovább gondolkodtam.
-Louis el fog menni...nem kéne inkább vele beszélned?-kérdezte 2.
-Nem,akkor nem itt lennék.-mondtam és halványan elmosolyodtam,ekkor Eleanor lépett be az ajtón,és Lana mellé sétált,nem egyszer sikerült észrevennem hogy a kis társaságunk figyelgeti. Annyira kis gyengén álcázza az érdeklődését.
-De gyorsan...-mondta de csak leintettem hogy ne szólaljon meg. Eleanor számomra egy két lábon járó titok volt,néha annyira közömbösen tudott viselkedni,most meg szinte kiugrik a szíve a helyről,annyit dobban percenként mint egy normális embernek futás közben. Az abszolút döbbenet apró jelei látszódnak az arcán és kevésbé kiegyensúlyozott mint szokott lenni. Leül és elkezdtek beszélni. A többiek őket figyelték én inkább nézelődtem...az egész beszélgetésüket hallottam,nem volt nehéz. A fiúk minden egyes mozdulatát nagy szemekkel figyelték. Nem sokkal később valami srácféle lépettbe,Rezzenéstelen arccal néztem hogy mi fog történni...eléggé szórakoztató volt,amit a két lány lejátszott magában.

Lana légzése felgyorsult,Eleanor pulzusa megnyugodott mivel beült nekünk háttal de ahogy az a ember belépett újra magasabbra ugrott. Én is tudtam ki ő...Eleanor Louis előtti pasija,még régen valami bálszerűségen Eleanor rajtakapta ahogy más lány szájában turkál. Kiborult...és akkor találkoztam vele először...de ő erre nem emlékszik mivel elfelejtettem vele.
 A srác Lanától akart valamit de elküldték és volt egy kis adok-kapok "játék" de azt El megelégelte és elkezdte mondani a magáét,ami kicsit érzelgősre sikerült és még is csak egy kávézóban vagyunk,egy szórakoztató mosollyal figyeltem őket.

 

Miután lezajlott ez a kisebb veszekedés,elmentek a többiekre néztem akik már fel is álltak,én is lassan felálltam és elindultam előre a lányok után. Az volt a célom hogy észrevegyenek minket,Lana vett először észre minket,szólt Elnek aki hátrafordult én meg pont a szemeibe néztem,átfutottak az út túloldalára mi meg addigra már nem voltunk ott. Lementünk egy kisebb lejárón egy szórakozóhelyiségben ami reggel másra szolgál,csak egy sima kis hely volt ahova mi mehettünk csak be,az emberi szem elkerüli ezt a kis helyet.
-El fog menni..küldjétek utána a 9.-et...-mondtam komolyan és érzelem mentes arccal.
-De ő lány...-mondta 2.
-Épp azért...-mondtam és ellöktem magam a pultól léptem egyet majd eltűntem onnan...